Work hard, play hard
Már megint...és az utóbbi időben egyre gyarkrabban.
A munka az, ami kirángat a szarból. Furcsa ezt így leírni a "karrierem" elejején, amikor a munka mellett elméletileg számtalan más dologban kellene örömemet lelnem, de valahogy (vajon hogy? :D ) sikerült ilyen defektet begyűjtenem, hogy a munkával kapcsolatos ügyeim villanyozzák fel a hétköznapjaim. Sőt, újabban már a hétvégéket is. Imádok inspiratív, jókedvű emberek közé csöppenni, általuk alkotni, kényes ügyekben "nyomozni", nyomás alatt dolgozni. Hihetetlen önbizalommal tölt el, hogy képes vagyok ugrani, ha kell, rövid idő alatt megírni egy híranyagot, amiről a leadás után és a megjelenéskor is azt gondolom, hogy minden benne van. Ha megdicsérnek, az egy újabb lövés...nem az egómnak, nem az önbecsülésemnek, hanem a jelenleg is formálódó személyiségemnek.
Nem gondoltam volna, hogy egyszer a munkamániás nő képe fog előttem lebegni, mint a boldogság oltára.