Párhuzamos egyenesek
Tegnap este azon gondolkodtam, hogy hogy lesz ennek vége. Nem jelentkezik pár napig, én se, aztán a napokból hetek lesznek. Amikor már nem lehet velem bírni, mert magamnak sem merem bevallani, hogy mi bajom. Aztán bejelentkezik pár karakterre és újra elhallgat. És egyszerűen megszokom, hogy nem ír. Úgy érzem, helyesebb nem írni. De azért csak dolgozik bennem a vágy, az Inger szükséglet és ráírok. Csevegünk, majd eltűnik. Már tudom, hogy ciki, de újra ráírok. Kizárólag munka miatt. Megbeszéljük, majd eltűnik.
Furcsa (najó, nem is az), de máshogy nem tudom elképzelni a lezárást. Vagy lehetséges, hogy csak futunk majd egymás mellett, mint két párhuzamos egyenes (...akik a végtelenben találkoznak)?
...azt sem tudom elképzelni, hogy...hogy máshogy alakul, talán azt is írhatnám, hogy beteljesedik. De ezt nem szívesen írom, le, mert nem (kellene) egyeznie a nézeteimmel.