Mindennapi Ingerünket add meg nekünk ma!
...és bocsásd meg a mi vétkeinket :D
Ma sorsfordító felfedezést tettem. A lépcsőkön ért utol ez a világrengető gondolat, ami számomra sok mindent megmagyaráz. Pofon egyszerű megoldás a "szürke hétköznapokra", amik egyébként sose azok, de valahoyg mégis egybefolynak.
Az inger. Bocsánat, Inger az, ami ünneppé teszi a hétköznapot, ami kiszínezi a történéseket, ami mosolyt csal az arcomra. Az Inger, ami beindítja a fantáziát és befészkeli magát az agyadba. Szinte észrevétlenül tűnik elő, csak akkor tudatosítod, hogy megtörtént, amikor előbukkan egyszer, kétszer, sokszor. Nem hagy nyugodni, ott motoszkál az elmédben. Történetet szősz köré, elképzeled, végül oda jutsz, hogy megkóstolnád, megkínálnád. És csak mosolyogsz önfeledten. Rád néznek és nem értik? Ne csodálkozz, hiszen természetesen nehéz Őt elkapni, megtalálni. De amikor leleplezed, akkor...Heuréka!
Nagyon jó várni, készülni, ünneplőbe öltözni akkor is, ha csak egy elnyűtt nadrág, meg trikó van rajtad. Nem a külsőddel, hanem a belsőddel ünnepelsz. Sugárzol és Tiéd a mindenség, mert úgy érzed, megismerted a titkot.
Igyekezni kell minden napban rá lelni, akkor is, ha nehéz. Akkor is, ha csak éjjel, félálomban bukkan elő. Az is elég, ha csak a pillanat törtrészére érzed, hogy a Tiéd. Nehogy fejedbe szálljon a dicsőség.