Lehetetlen
Rájöttem, mi az, amivel maximálisan ki lehet hozni a sodromból. Biztos, hogy beválik. És ha nem nyíltan, akkor magamban zsörtölődve fogom átkozni a percet, amikor segítséget kértem valamihez, ami állítólag... lehetetlen.
Ha valamire megkérlek, az ezért van, mert számítasz nekem annyit, hogy megosszam Veled az időm. Szívesen megbontom az elképzelt idillt, hogy az egyedüllét helyett Veled éljem át az önmegvalósítást és a felfedezést. Ez addig működik, amíg érzem, hogy egy picit is lelkesedsz az ötletért. Oké, nincsenek hiú ábrándjaim, tudom, hogy Neked ez közel sem olyan fontos, mint nekem. Te csak teljesíted a kötelességed. De akkor csináld rendesen a francba is! :D
Az nem működik, ha magyarázod, hogy mit miért nem lehet, miért nem érem el, miért nem lehet hazavinni, miért nem tudom megcsinálni. Erre nem vagyok kíváncsi. Ha többet nem tudsz, inkább hallgass.
Na, de karácsony van. Szedjük ki a tüskéket (még ha nem is mindig sikerül, mert a csipkebokor tűje még mindig az ujjamban van), béküljünk meg, örömködjünk. Végülis lett fagyöngy. Igaz, második nekifutásra, negyed óra duzzogás és "Majd én megcsinálom" után szedett nekem egy csomó fagyöngyöt :)
Boldogat, békéset!