Áramütés
Van, hogy egy érintés teljesen kizökkent a valóságodból. Nem vártad, meglepett. Szégyenlősen elhúzod a kezed és nem mered visszateni. Mi van, ha újra megfogja? Belemagyarázol, nem érted, de megpróbálod megérteni. Elemzed, gondolkodsz. Fölösleges. Hagyd meg a varázst.
Van, hogy elvárod. Nem vált ki érzéseket, tudod. Mégis kell, mert szerinted ez jár neked.
Van, hogy nevetsz rajta. Kigúnyolod a világot, mert jó neked.
És van, hogy olyan szinte ismeretelen, rég elfelejtett érzéshullámot vált ki, ami ledönt a lábadról, nem tudod hova tenni. Nem felel meg a kategóriáknak, külön életet él. Közben azt kívánod, hoyg múljon el, nem érted. Mikor véget ér, hiányzik. Kell még, újra akarod. Ezt akarod, hogy felégessen, elszakítson. De tudod, hogy felemészt. Jó rá gondolni, mosolyogni elégedetten. Várod, mikor jön el újra.
Aztán ráébredsz, hogy ezt nem kellene. Nem így.
Nyílj meg, fedezt fel minden pillanatban a bizsergést, hagyd égvea kapcsolót, ne zárd el magad az áramforrástól.
Szép üzenet, olyan pozitív, de a gyakorlati megvalósítás sokszor elképzelhetetlen.